Istentisztelet a várakozás jegyében

Passalacqua Stella
Steward, Hungary

A CEC XIV. Nagygyűlése vasárnapi istentiszteletét felekezetek szerint Budapest különböző gyülekezeteiben tartották. Én a Budai Református Egyházközség istentiszteletén vettem részt. Külön angol nyelvű beszélgetésektől hangos buszokkal vittek minket a kijelölt gyülekezetekbe. A megérkezés pillanatában mindenki ámulatba esett, hiszen a templom leírhatatlanul gyönyörű és nagy mind kívülről, mind belülről. Az istentisztelet kezdete előtt a gyülekezet lelkipásztora, Lakatos Enikő – a külföldiekre való tekintettel – az összes éneket előre elénekeltette, hogy később majd könnyebb legyen kiejteni a magyar szavakat. Ez egy nagyon kedves gesztus volt a vendégek felé.  A szertartás több fordítatlan részt tartalmazott, de az ige (1 Sámuel 1, 4-20) és a példabeszéd angolul hangzott el Luca Baratto római lelkész tolmácsolásában. Ezt pedig Lakatos Enikő fordította.

Stella1A mai evangéliumi rész Annáról szólt, kinek Isten bezárta méhét, így nem szülhetett fiúgyermeket férjének, ami nagy bánatot okozott neki, mivel „riválisa”, Peninna már több gyermeket hozott világra közös férjüknek. Elkána nagyon szerette Annát, ezért próbálta vigasztalni, ám ebben a helyzetben egy nő nem vigasztalásra, hanem áldásra vágyik. Isten áldására, hogy egy apró lényt hozzon a világra, aki bearanyozza családja mindennapjait. Anna hevesen imádkozott, szája mozgott, de hang nem jött ki a torkán. Akkoriban mindenki hangosan imádkozott, ezért ez feltűnt Éli pap számára, aki meg is kérdezte Annát, hogy részeg-e. Az elkeseredett nő persze szerényen válaszolta, hogy nem ivott semmiféle alkoholt, ő csak a lelkét öntötte ki Istennek, akitől áldást remél. Ekkor Éli pap mást nem tudott tenni, mint békével útjára bocsátani Annát. Természetesen, mi mást is tudott volna tenni, csakúgy mint az egyház. Nem ő adja az áldást, hanem Isten. Ő az egyetlen, aki nem csak vigasztalni vagy meghallgatni tud bennünket, hanem tenni is valamit,  azonban sokszor már az is jót tesz, ha valaki meghallgat, hiszen nem minden probléma megoldója az ember, de ha magában tartja, óriási stressznek teheti ki magát. Végül Anna és Elkána visszatértek Rámába, majd Isten áldását megkapva az eddig elkeseredett nő boldog anyává lett. A fiúgyermeket Sámuelnek nevezte el és Isten szolgálatába ajánlotta.

Luca Baratto lelkész három fő tanúlságot vont le az evangéliumi történetből. Az egyik a mások iránti tisztelet szükségessége. Szörnyű az, ha az ember annyira nem tiszteli a másikat, hogy gúnyt űz gyengeségéből, megalázza és érezteti alsóbbrendűségét, ami rajta kívül álló okokból fakadhat. A második a várakozás volt. Várakozás az áldásra, várakozás a jó dolgokra, várakozás a változásra. A harmadik pedig a templom, mint az a hely, ahol az ember kiöntheti lelkét Istennek, hiszen ott az Úr vendége lehet. A lelkipásztor elmesélte, hogy Rómában a templomukba járt egy dél-amerikai nő, aki minden istentisztelet előtt egy órával érkezett a templomba, és magányában, zokogva imádkozott. A lelkész első alkalommal azt hitte, hogy ez egyszeri alkalom, de amikor látta, hogy ez rendszeresen megtörténik, és a nő nem keresi a társaságát, ő melléült. Isten áldását kérte a nőre, és kérte, hogy Isten nyújtson gyógyírt a gondjaira.

Stella2A gyönyörű istentiszteletet úrvacsora követette, majd Lakatos Enikő lelkipásztor a vendégeket egy kötetlen beszélgetésre és falatozásra invitálta a parókiára. A szeretetvendégség során lehetőség nyílt, a különböző egyházak találkozására, egymás megismerésére, valamint egymás helyzetének kipuhatolózására. Érdekesnek találtuk a Valdens Egyház helyzetét Olaszországban, hiszen a valdens hívők százalékban kifejezett aránya az össznépességhez viszonyítva 0.5%, ami a kisebbségnél is kisebbnek mondható. Éppen ezért egy olyan kisebbségi, közös egyház megvalósításán munkálkodnak, melyben egymást kölcsönös tisztelet övezi, és egy közös helyen együtt áhítoznak Isten szavára.

Singing with Methodists

David Bradwell
Co-opted Staff, Writer, Church of Scotland

Budakeszi United Methodist Church won’t have a problem for animal extras if it ever wanted to put on a Nativity Play or Palm Sunday procession.

A donkey, a handful of sheep and several chickens all live in the large garden surrounding the church.

Methodist donkey

Methodist donkey

Churches all over Budapest welcomed CEC Assembly participants on Sunday morning, each to a church of their own denominational family.

Nine participants were welcomed at Budakeszi UMC.

Budakeszi is a small community set in a picturesque forest on the western outskirts of Budapest.

On a glorious summer day the buzzing of insects (and the occasional baa of one of the sheep) were the only sounds to disrupt the peace and tranquillity of the quiet valley.  The noise of the city centre (and the stress of the CEC Assembly) seemed a whole world away.

A Wesley scout

A Wesley scout

It was a special day at Budakezsi United Methodist Church as the scout group was being sent off to a summer camp in Transylvannia.  The group, named in honour of Methodist founder John Wesley, joined the service wearing their official scout uniforms, but, over lunch and before they set off on their long drive they changed into their ‘Keep Calm – I’m a John Wesley Scout’ t-shirts.

Methodism, it is often said, was ‘born in song'; John Wesley’s brother Charles was a prolific hymn-writer.

The singing at Budakezsi was robust and heartfelt.

The rendition of Fanny Crosby’s ‘Blessed Assurance, Jesus is mine’ lifted the rafters with the chorus sung in Hungarian and English: “This is my story, this is my song, Praising my Saviour all the day long.”

The church is a new (and still not-quite-finished) building, but Methodist mission work has taken place on the site since the 1920s.

The property was confiscated during the communist era, and was returned to the church by the state in 1995.

The large site includes a garden for flowers, soft fruit, vegetables as well as a pear orchard and a small football pitch.

The buildings house a care home for older people (who help to look after the garden) and accommodation for around 40 students, who study at different colleges around the city.  The church soon hopes to expand its work, by establishing a project to work with disabled children.

Methodist church

Methodism is a minority church in every country in Europe.

There is therefore a great deal of commonality and fellowship amongst Methodists from different places; theology, history, style of worship are all part of the special closeness which Methodists describe as connexionalism.  The easy friendship between sister and brother Methodists made the visitors to Budakezsi feel very much at home.

The warmth of the welcome was a real highlight for these Methodists of their time in Hungary.

CEC vice-president Cordelia Kopsch finds a spiritual oasis in common prayer

Theodore Gill, coopted staff (WCC)Cordelia Kopsch

On the fourth day of a six-day Assembly of the Conference of European Churches (CEC) in Budapest, Oberkirchenrätin Cordelia Kopsch of the Protestant Church in Germany (EKD) described the meeting’s main issues and challenges.

She spoke to journalists at the daily press briefing.

Kopsch noted the importance of “spiritual encounter, common prayers and Bible studies” in setting the tone for formal deliberations. She praised the rhythm of morning, midday and evening prayer as “a spiritual oasis” for delegates whose nerves are sometimes frayed by long hours of discussion.

Kopsch, a vice-president of CEC, recognised the debate on a new constitution as the central matter at the heart of this gathering.

The proposed reconfiguration of the Conference raises a constellation of questions about CEC’s stance in relation to churches and European institutions as well as the churches’ strategies for action in carrying out their Christian calling.

Observing that “many people are not used to the process” of constitutional revision as applied at the Assembly, Kopsch felt nevertheless that “in general, we are making progress.”

She defended the practice of occasional closed sessions as “a quite regular procedure for delegates who wish to raise their concerns” and “reflect on their own” without excessive influence from non-delegates.

La prière, lieu de différences et de réconciliation

Gérald Machabert
Co-opted Staff – Writer, United Protestant Church of France

Photo: Magnus Aronson/IKON

Photo: Magnus Aronson/IKON

Les discussions lors des sessions plénières de cette Assemblée montrent combien il est parfois difficile de concilier, voire de réconcilier, des traditions « parlementaires » différentes. Faut-il d’abord étudier le texte initialement proposé avant d’en examiner les amendements ? Ou faut-il, de façon privilégiée, prendre en compte les amendements qui paraissent être des améliorations du texte initial, surtout lorsqu’ils sont soutenus par un grand nombre de délégations ? Les « points d’ordre » se succèdent parfois lors des débats, comme autant de rappels à la Constitution et au règlement intérieur.

Mais les différences se font aussi jour dans les moments qui pourtant devraient rassembler les uns et les autres : la prière. Certes, une Assemblée est un lieu de discussions parfois ardues sur des questions juridiques ou administratives. Mais c’est aussi l’un des lieux où les chrétiens parcourent ensemble le chemin vers une plus grande unité, et la prière devrait permettre à chacun de vivre intérieurement ce chemin. Mais on n’abolit pas si facilement des siècles de séparation ! La KEK a fait le choix de vivre des temps de prière conduits tour à tour par les différentes traditions confessionnelles qui la composent. Ainsi, si, le jeudi 4 juillet, les temps de prière du matin, de midi et du soir étaient célébrés dans la tradition orthodoxe, le lendemain, c’est au tour des protestants de conduire ces moments liturgiques. Ainsi, l’œcuménisme n’est pas vécu comme un chemin sur lequel chacun ne parcourrait que la moitié du trajet, mais comme un chemin où chacun est invité tour à tour à faire l’ensemble du chemin pour rejoindre l’autre.

Ce chemin est parfois ardu. Ainsi, une protestante française trouvait difficile d’entrer dans la prière à Marie proposée par les orthodoxes, et une autre avait tiqué sur les formulations de prière invitant à la « christianisation de l’Europe »… Peut-être que la confession de foi lors de la prière du matin du vendredi 5, prononcée par Claire Sixt-Gateuille, de l’Eglise protestante unie de France, appelait-elle à rester attentifs à ces différences qui divisent encore : « Seigneur, tu nous donnes le bonheur d’être ensemble, mais sous la pression nous oublions ce bonheur »…